K Ö T E L E Z Ő ! ! ! !

https://www.facebook.com/video.php?v=820377681355353&set=vb.107922699267525&type=2&theater

Nincs olyan érték, amit társ nélkül birtokolni "kellemes" volna....

Van mikor

Van, mikor kék az ég,
Csendes.
S van, mikor ez épp elég!

Van, mikor látsz egy madarat,
mely suhan.
S jó tudni, hogy szabad.

Van, mikor az erő hatalom!
Vagy érdem?
De ez csak egy múló alkalom.

Van, mikor tudni veszélyes,
s káros.
A tudás jó! de kényes.

Van, mikor tűrni bölcs dolog!
S lám:
Ki ezt tudja, mindig boldog.

Van, mikor a szerelem fáj,
Tép,
Éget, mar, sötét, homály

Van, mikor az élet szomorú
s kemény!
De nem! Ez nem háború!

Van, mikor nem süt a nap,
S hideg van.
De benned élet élet van!

S van, mikor elcsüggedsz
Ne tedd!
Az élet szép! s Te élvezd ezt!


        Vasas Mihály

.

Vedd észre, hol szeretnek,
Hol szeretsz te magad,
Vedd észre, hol nem bántanak meg,
És hol könnyre fakadsz!

Lengyel Ella

..

Félelmetes, hogy az ember nap mint nap mennyi érzést legyőz, visszafolyt, elhallgat, eltitkol, eltakar.
S minden kimondatlan szó lelkünk súlyát nehezíti, és minden könnycsepp kicsit könnyít rajta.
Bármilyen érzések is kavarognak bennünk az arcunkra van írva, a szemünkben tükröződik, az apró ráncainkban meghúzódnak, minden ránk van írva.
A tekintet elárulja a kételkedést, a boldogságot, kételyeket, a félelmet, a vágyakozást, a szomorúságot, a reménytelenséget, a titkokat. Hiába az álcázó mosoly.
/Vándor Lélek foszlányok/

Mindig szükségünk van valakire !

Olykor szükségünk van valakire, aki megfogja a kezünket és felállít minket. Olykor szükségünk van valakire, aki begletteli a üreget a szívünkön, aki megtölti reményekkel és hittel a lelkünket. Olykor nem megy egyedül. És igen, ez az Élet. Olykor nagy szükségünk van egymásra. Ezt nem kell szégyellni! Csak nyújtsd ki a kezed és hagyd, hogy valaki megfogja és segítsen.
 

Forrás: Facebook /Vándor Lélek foszlányok/

!

Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten.
Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne,ha nem fodrozzák hullámok,mennyivel egyhangúbb a kék ég,ha nem csipkézik apró felhők,és milyen halott az erdő is ha a fák ágain nem fészkelnek a madarak,a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak.
Ilyen a lélek is:ha nem figyelünk az alig észrevehető,apró örömökre,az élet szépségének legjavát veszthetjük el.
/Elisabeth Lobber/