..

Félelmetes, hogy az ember nap mint nap mennyi érzést legyőz, visszafolyt, elhallgat, eltitkol, eltakar.
S minden kimondatlan szó lelkünk súlyát nehezíti, és minden könnycsepp kicsit könnyít rajta.
Bármilyen érzések is kavarognak bennünk az arcunkra van írva, a szemünkben tükröződik, az apró ráncainkban meghúzódnak, minden ránk van írva.
A tekintet elárulja a kételkedést, a boldogságot, kételyeket, a félelmet, a vágyakozást, a szomorúságot, a reménytelenséget, a titkokat. Hiába az álcázó mosoly.
/Vándor Lélek foszlányok/