Íme, újra itt van az élj, némán fekszem az ágy sivár felszínén, próbálok átlépni az úton ami az álmok és a valóság közt fut de valami folyton vissza- vissza húz, valami nem hagy, valami bántja a lelkem úgy érzem nem találom a valóban a helyem, miért van ez, némán sikoltva kérem Én de nem válaszol senki, az üres kiégett messziségből csak a néma csend pillangóit látom cikázva hajtja valami felém!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése